Kazincbarcika-felsői Református Egyházközség Honlapja

Beszámolók a 2009. esztendőből

2014-08-20 /

Egyházak Karácsonya



2009. december 24-én este mi is részt vettünk az Egyházak Karácsonya nevű rendezvényen, melyet Dr. Janka Gábor görög katolikus parókus álmodott meg és hozott létre, ami mára hagyománnyá vált városunkban. Ilyenkor a város gyülekezeteinek tagjai esti alkalmaik után fáklyával és énekszóval indulnak el templomaiktól, illetve a főutcáról, majd a gimnázium előtt találkoznak és együtt vonulnak a görög katolikus templomhoz, ahol alkalmi előadók szálláskereső betlehemes játékkal jelenítik meg Jézus születését. Ezen kívül élő betlehem, tűzijáték és forralt bor is vár az olykor több ezer érdeklődőre.


A rendezvény ötletadója és fő szervezője, a 2007-es karácsonyi Harangszóban az alábbiakat írta: "Azért van értelme az egyházak ilyen erős - mondhatnám markáns - közös fellépésének, mert sokak számára mindaz, ami nekünk karácsony, a nem hívők számára étel, ital, pihenés, kikapcsolódás. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy ezek nem jó dolgok, akkor nagyon téved. Ez mind nagyon jó, csak kevés! Miért kevés? Mert több az élet eledelnél és a test ruhánál! "


 


Adventi hangverseny




2009. december 20-án Boross Géza énekművész-tanár presbiter testvérünknek köszönhetően a Ságvári Endre gimnázium kórusából egy kisebb kamarakórus állt össze, mely adventi és karácsonyi énekekkel örvendeztette meg gyülekezetünket.


Az alkalomról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11286/?oldal=11429


 


Emlékezés a temesvári forradalomra és Ávéd István köszöntése




2009. december 19-én a temesvári forradalom 20. évfordulójára emlékezve gyűltünk össze templomunkban a Kazincbarcikai Erdélyi Kör tagjaival együtt. Isten Igéjét Bákai Imre Edelény-borsodi református lelkipásztor hirdette közöttünk, aki a partiumi Börvely szülötte. Az istentisztelet után megkoszorúztuk a Minden Magyarokért állított kopjafát és Himnuszaink eléneklésével zártuk megemlékezésünket. Ezután a gyülekezet egy része és az Erdélyi Kör tagjai átsétáltak a Bajor Sörház nagytermébe, ahol Ávéd István erdélyi születésű testvérünket köszöntöttük 87. születésnapja alkalmából.


Az istentiszeteletről és a köszöntésről készült fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11285/?oldal=11429


 


Óvodások karácsonya templomunkban




2009. december 17-én délelőtt gyermekekkel telt meg templomunk. Városunk óvodáinak nagycsoportosai, óvónőik és néhány szülő jött el hozzánk karácsonyi ünnepséget tartani. Az alkalmat megtisztelte jelenlétével Szitka Péter polgármester úr, Karikásné alpolgármester asszony és több intézmény vezetője is. Kolumbán Gábor nagytiszteletű úr köszöntése után Bundzik Attila Ózd-sajóvárkonyi lelkipásztor tanított énekeket gitárkísérettel kicsiknek és nagyoknak, néhány gyermek verset szavalt, majd az óvónőkből alakult kórus karácsonyi énekeket adott elő. A hazainduló  gyermekeknek édességgel és a templomunkról készült naptárral kedveskedtünk. Nagy örömünkre szolgált, hogy erre az alkalomra templomunkat választották helyszínül az óvodák, hiszen soha nem volt még egyszerre ennyi gyermek Isten felsőbarcikai hajlékában.


Az ünnepségről készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11278/?oldal=11429


 


Adventi vetélkedőn Bánhorvátiban




A Kazincbarcika és Vonzáskörzete Többcélú Önkormányzati Kistérségi Társulás 2009. december 16-án első alkalommal rendezett adventi bibliaismereti vetélkedőt Bánhorvátiban, a Berkes János Művelődési Házban. Az alkalomra 20 gyülekezet kapott meghívást, köztük mi felsőbacikaiak is, melyet nagy örömmel fogadtunk. A csapattagokat az idős és konfirmandus korosztályból kellett összeválogatni, hogy közelebb hozzuk legalább egy verseny erejéig a két nemzedék néhány tagját. Gyülekezetünket így két fiatal és három nagymama képviselte a „Szeretet" csapatban.


A verseny témája általánosan ismert bibliai történetek és a karácsonyi ünnepkör volt. A résztvevők öt fordulón keresztül mutathatták be általános és speciális (adventtől-karácsonyig) ismereteiket. A csapatnév kiválasztását, a bemutatkozást, az asztalok adventi-karácsonyi megterítését és díszítését is értékelte a lelkipásztorokból álló zsűri. Ezután következett a több fordulós vetélkedő, melyben közismert, valamint adventtel és karácsonnyal kapcsolatos ismereteikről adhattak számot a csapatok.


A felsőbarcikai egyházközség tagjai örömmel vettek részt a vetélkedőn és élményekkel telve tértek haza. Bízunk benne, hogy nem egyszeri alkalom volt ez a vetélkedő, hanem csak egy sorozat első állomása!


Köszönjük a csapattagoknak, hogy képviselték gyülekezetünket!


 


Bemutatkozó vers:


Templomunk Felsőbarcikán áll évszázadok óta,


főútról is, vasútról is csillog feléd tornya.


 


Ez a kicsiny gyülekezet sokat jelent nekünk,


most is azért jöttünk ide, érte versenyezzünk.


 


Fiatalok, szép korúak, tudásunkat hoztuk,


reménységgel  bízunk abban, hogy itt majd helyt állunk.


 


Nem akarunk itt ma győzni mindenáron máson,


fontosabb, hogy ismerkedjünk, beszélgessünk s játszunk,


hiszen a szeretet ünnepének küszöbén a lábunk.


 


Hát mi ezen érzésekkel jöttünk most közétek,


bízva abban sok élménnyel jókedvvel vidáman,


tölthetjük el ezt a napot mi itt valahányan.


 


A vetélkedőn készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11277/?oldal=11429


 


Wittenbergi látogatás



2009. december 1-jén Bartha Zoltán presbiter testvérünk Wittenbergbe látogatott. Élményeiről az Íge szellemében című írásában számolt be, mely a 12/c almenüpontban olvasható.


A látogatás során készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11401/?oldal=11429


 


Árnyékok lemezbemutató koncert




2009. november 04-én este egy Erdélyből érkező három tagú zenekar Árnyékok címmel tartott lemezbemutató koncertet gyülekezetünkben, melynek keretében József Attila 14 gyönyörűen megzenésített versét hallhattuk tőlük. Az egyébként négy főből álló zenekarból hárman tudtak eljönni hozzánk: Dénes Előd marosvásárhelyi református lelkipásztor a versek megzenésítője, Ruszka Sándor a Kézdivásárhelyi Református Gimnázium ifjúsági lelkésze és Darabont Júlia a Kolozsvári Zeneművészeti Főiskola hegedű tanszakos hallgatója. Gyülekezetünk tagjai nagy örömmel fogadták a szép muzsikát és a koncert hanganyagát CD-n is sokan megvásárolták.


Dénes Előd Nagytiszteletű Úr és lelkipásztorunk diákkori barátok és már komák is egyben. E jó viszonyra tekintettel kérte a zenekar, hogy a barcikai alkalmakon kívül próbáljunk egyházmegyénkben máshol is híresztelni jövetelüket, mert szívesen előadják szerzeményeiket máshol is és nálunk szállnának meg addig. A szervezés sikerült, hiszen Barcikán kívül felléptek még Berentén, Miskolcon, Emődön és Mezőcsáton is. Kolumbán Gábor elkísérte őket minden helyszínre és fényképeket is készített, melyek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11272/?oldal=11429


 


Barnóczki Anita szolgálata Berentén és Barcikán




2009. november 08-án Barnócki Anita református lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület Missziói Központjának cigánymisszióval foglalkozó referense, a Sárospataki Református Lapok szerkesztőbizottságának tagja látogatott el hozzánk. Először a berentei Szent Borbála Idősek Otthonában és a helyi gyülekezetben szolgált, majd Felsőbarcikán hirdette Isten Igéjét. Az istentisztelet után beszámolt az egyházkerületben végzett munkájáról, melyre Isten áldását kérjük a továbbiakban is. Köszönjük, hogy meghívásunknak eleget tett és meglátogatott bennünket!


Az igehirdetés és az előadás a 13/b menüpontban meghallgatható, az alkalmakon készített fényképek pedig az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11274/?oldal=11429


 


Favágás




2009. november 14-én négy férfitestvérünk segített, a parókiaudvaron lévő farönkök egy részének felaprításában. Köszönjük szépen a segítségüket!


A munkájukról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11276/?oldal=11429


 


Evangelizációs estén Varbón





2009. november 12-én gyülekezetünk néhány tagja evangelizációs alkalmon vett részt a varbói református templomban. Az alkalmon ifj. Gere Gábor a helyi gyülekezet lelkipásztora hirdette Isten Igéjét.


Az alkalmon készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11275/?oldal=11429


 


Fényképkiállítás




November elejétől egészen az év végéig, volt szerencsénk templomunkban kiállítani és újra meg újra megcsodálni Eckhardt Júlia alkotásait. Sokan gyönyörködtünk színes fótóiban, amelyeken a borsod-gömöri és gömöri  (felvidék) református egyházmegyék templomait láthattuk kívülről és belülről. A sok fénykép csak kétszerre fért be templomunkba, így a képek második felének kiállatásakor az első adag a Herman Ottó általános iskola aulájába került, így még többen láthatták ezt az értékes anyagot.


Köszönjük Gazda István Esperes Úrnak, hogy a rendelkezésünkre bocsátotta a fényképeket!


Sajnos csak négy darab fotó készült a kiállítás ideje alatt, ezek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11388/?oldal=11429


 


Keresztelőn Harasztiban



2009. október 25-én Szenn Péter Nagytiszteletű Úr meghívására lelkipásztorunk és felesége részt vett a délvidéki lelkészházaspár negyedik gyermekének, Mátyásnak a keresztelőjén. A keresztség sákramentumát Mátyás nagyapja, Balázs István református lelkipásztor szolgáltatta ki, az Igei szolgálatot pedig Rácsok Gabriella főiskolai adjunktus végezte. A keresztelői ebéd után a délutáni istentiszteleten Kolumbán Gábor hirdette Isten Igéjét. Az alkalmon több fénykép is készült testvérgyülekezetünk  templomáról - melyet romjaiból gyönyörűen újjáépítettek -, hogy bemutassuk mindazoknak, akik még nem jártak Harasztiban egyházközségünkből.


(Kolumbán Gábor beszámolója alapján - K.Á.)


A fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11270/?oldal=11429


 


Testvérgyülekezeti látogatás Hanván



2009. október 18-án gyülekezetünk közel húsz fős küldöttsége háladó istentiszteleten vett részt Hanván. Az ünnepi alkalmon Gazda István, Borsod-Gömöri Esperes Igei szolgálata után részletes beszámolót hallottunk az elmúlt 10 esztendőben történt gyülekezeti munkálatokról. Nagy Ákos, Gömöri Esperes, helyi lelkipásztor elmondta, hogy nemcsak külső építkezés, hanem lelki épülés is tapasztalható volt a gyülekezet életének elmúlt 10 évében. Ezen a napon szólalt meg először a zeherjei egyházközség hanvai gyülekeztnek ajándékozott harangja. Örömmel hallgattuk meg a tartalmas ünnepi műsort, a kórusok, a versmondók és a tárogatóművész szolgálatát. Az istentisztelet után megkoszorúztuk Tompa Mihály költő, egykori keleméri, majd hanvai református lelkipásztor sírját és a tiszteletére állított emlékhelyeket. A szózat eléneklését követően átsétáltunk a diakóniai központba, ahol megtapasztaltuk a gömöri vendégszeretetet  és örömteli beszélgetések részesei lehettünk. Hálásak voltunk, hogy ismét  találkozhattunk és a mihamarabbi viszontlátás reményében köszöntünk el vendéglátóinktól.


(Kolumbán Gábor beszámolója alapján - K.Á.)


Az ünnepségen és a szeretetvendégségen készült fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11264/?oldal=11429


 


II. Dobrai Szüreti Fesztivál



2009. október 16-án és 17-én testvérgyülekezetünk meghívásának eleget téve, gyülekezetünkből többen is ellátogattak a partiumi Dobrára, hogy részt vegyenek a hagyománnyá vált szüreti fesztiválon, mely ott egyházi  szervezésű rendezvény és testvérgyülekezeti találkozó is egyben. A programok között volt táncos-zenés szüreti felvonulás népviseletbe öltözött gyermekekkel, kézműves foglalkozás, bográcsfőzőverseny (melyen  gyülekezetünk, mint csapat és lelkipásztorunk, mint szakács első díjat kapott csülkös babgulyásáért), sportverseny, színházi előadás és bál. A hétvégét ünnepi istentisztelettel zárták, melyen Isten áldásaiért adtak hálát a három gyülekezetből érkező református testvérek.


A hétvége eseményeiről bővebben az alábbi hivatkozásra kattintva olvashatnak:


http://www.erdon.ro/hirek/news-erdely/cikk/ii-dobrai-szureti-fesztival/cn/news-20091018-05395187


Az alkalmakon készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva tekinthetők meg:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11247/?oldal=11429


 


Ünnepi megemlékezés és emlékműavatás október 06-án



Amint arról már beszámoltunk, a szokásos október 06-i megemlékezésükre való felkészülésünket egy felajánlás tette teljessé és formálta is egyben, mert így emlékművet is avathattunk ünnepi alkalmunkon. Ezzel a Bocskai téren található emlékhelyek száma is gyarapodott és Kazincbarcikán is van végre egy hely, ahol az aradi vértanúkra emlékezve leróhatják tiszteletüket városunk polgárai.


Megemlékezésünket szokásunkhoz híven ünnepi istentisztelettel kezdtük és az Igehirdetésbe foglalva hallhattuk a szabadságharc tábornokainak utolsó mondatait, melyek bizonyságtételek is voltak egyben Istenbe vetett hitükről.


Ezután a templom előtti téren folytattuk alkalmunkat, ahol egy gyönyörű műsort hallgathattunk meg Madaras Zsolt és Ölveczki László előadásában.


Elhangzott:


Tompa Mihály A gólyához című verse, mely itt olvasható: http://csicsada.freeblog.hu/archives/2008/05/28/Tompa_Mihaly_A_golyahoz/;


Menyhárt-Homonyik-Vikidál Föld és ég gyermekei című száma, mely itt hallgatható meg: http://www.youtube.com/watch?v=O5JnvmCuSkA&feature=related;


Cris Rea Thell Me There's A Heaven című számának magyar feldolgozása, melyet Zorántól ismerhetünk Kell ott fenn egy ország címmel, mely itt hallgatható meg: http://www.youtube.com/watch?v=t3rluBFlkhM;


Faludy György Október 6. című verse, mely itt olvasható: http://gulyaslazar.freeblog.hu/archives/2008/07/20/Faludy_Gyorgy_Oktober_6/;


és Damjanich János búcsúlevele, mely itt olvasható: http://www.csillagszemek.hu/modules.php?name=News&file=print&sid=2795.


Ezt követően a gyülekezet és Felsőbarcika lakosainak képviselői megkoszorúzták és ezzel felavatták az új emlékművet, majd elénekeltük nemzeti imádságunkat és a Székely himnuszt.


Büszkék vagyunk rá, hogy adakozó testvérünk a templom előtti területet választotta ennek a szép kőnek és emléktáblának a elhelyezésére, hiszen egy új színfoltja lett a térnek, olyan mintha a földből nőtt volna ki és olyan könnyen megszoktuk, mintha mindig is itt lett volna.


A táblán ez a felirat áll: "Tisztelegve az aradi vértanúk emlékének! Kazincbarcika hazafias érzelmű közössége! 2009. október 6." A gravírozott kép Thorma János Az aradi vértanúk kivégzése című festménye alapján készült, mely itt látható:



Bíztatjuk Kazincbarcika lakóit, hogy minden október 06-án jöjjenek és emlékezzünk együtt, hiszen ahogyan az adományozó mottója is szól: "Az ősök tisztelete és a múlt ismerete nélkül nincs jövő!"


Köszönjük az ünnepi műsort a közreműködőknek, a tiszteletadást  minden jelenlévőnek, a koszorúzóknak, a cserkészeknek és a gárdistáknak!


Isten áldását kérjük a jókedvű adakozó életére és hálát adunk Urunknak, hogy megajándékozott minket és megáldotta emlékezésünket!


Az ünnepi istentisztelet meghallgatható a 13/b almenüpontban, írás olvasható az ünnepségről a 13/c-ben, az alkalomról készült fényképek pedig az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11152/?oldal=11429


 


Az aradi vértanúk tiszteletére állított emlékmű elhelyezése



2009. szeptemberében egy magát megnevezni nem kívánó testvérünk azzal a szándékával kereste meg lelkipásztorunkat, hogy az aradi vértanúk tiszteletére egy emléktáblát adományozna gyülekezetünknek, ha a presbitérium jóváhagyja a Bocskai-téren való elhelyezését.


Városunkban eddig nem volt az ünneppel kapcsolatos emlékhely, ahol emlékezni, koszorúzni lehetett volna, ezért a 160. évforduló kapcsán döntött így az adományozó és a tettek mezejére lépett.


A presbitérium természetesen örömmel fogadta az ötletet, megtekintette a márványtáblába gravírozni kívánt képet, majd közös döntés született a tábla alapzatáról és helyéről.


Október 05-én a presbiterek, illetve a kezdeményezést örömmel fogadó helyi Jobbik Magyarországért Mozgalom tagjai is a templom előtti téren gyülekeztek, majd hosszas munkával a több mázsás emlékművet a helyére tették, így a következő napon végre méltó helyen emlékezhetett gyülekezetünk és Kazincbarcika azon polgárai, akik fontosnak tartják az aradi vértanúk tetteit és példáját.


Köszönjük az adományt és a segítők áldozatos munkáját!


Az emlékmű elhelyezéséről készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11151/?oldal=11429


 


Taracközi Gerzson lelkipásztor szolgálata Berentén és Barcikán



2009. október 04-én Taracközi Gerzson lelkipásztor, a Tiszáninneni Református Egyházkerület  Missziói Központjának vezetője volt vendégünk. Először Berentén végzett szolgálatokat a Szent Borbála Idősek Otthonában, majd a református gyülekezetben. Ezután érkezett Felsőbarcikára, ahol Isten Igéjét hirdette közöttünk, majd rövid beszámolót tartott az egyházkerületben végzett missziói munkáról.


Köszönjük a Nagytiszteletű Úrnak, hogy elfogadta meghívásunkat és szolgált közöttünk! Életére, családjára és az általa vezetett kerületi munkára Isten áldását kérjük!


A Felsőbarcikán elhangzott Igehirdetés és beszámoló a 13/b almenüpontban meghallgatható.


Az alkalmakról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11150/?oldal=11429


 


Testvérgyülekezeti találkozó



A 2009. szeptember 18-20 közötti hétvégén egyházközségünk harmadik alkalommal rendezett testvérgyülekezeti találkozót Felsőbarcikán. Fontosnak tartjuk, hogy „határon túli" testvéreinkkel rendszeresen tartsuk a kapcsolatot személyesen is, ezért hívtuk meg újra a felvidéki Hanváról, a partiumi Dobráról és a délvidéki Harasztiból magyar református testvéreinket.


Szeptember 18. Péntek: Este közös vacsorán vettünk részt a Táncsics Mihály Művelődési Házban, ahol mintegy  35 vendéget fogadhattunk. Sajnos a hanvai gyülekezet képviselői csak ezen az alkalmon tudtak velünk lenni (a Nagytiszteletű Úr kivételével, aki később Igét hirdetett közöttünk), de így is nagyon jó volt, hogy újra láthattuk őket és beszélgethettünk, együtt lehettünk, örülhettünk egymásnak. Vacsora, beszélgetés és közös nótázás  után a 20 itt maradt vendég szállásadóival együtt nyugovóra tért.


Szeptember 19. Szombat: Reggel körülbelül 30-an ültünk autókba és kirándulni indultunk vendégeinkkel. Először Dédestapolcsányban álltunk meg, és megnéztük Dr. Kiss Miklós magánállatorvos gazdag gyűjteményét, amely elsősorban tányérokat, de más edényeket, tulipános ládákat, bútorokat is tartalmazott.


Ezt követően átsétáltunk a gyönyörűen felújított református templomba, ahol Szűcs Endre Nagytiszteletű Úr, rövid igeolvasás és imádság után a templom és felújítása érdekes történetét osztotta meg velünk.


Utunk következő állomása Bélapátfalvára vezetett a csodálatos bélháromkúti ciszterci apátság templomába, mely 1232-ben épült és többszöri átalakítás után ugyan, de a mai napig áll, így egyedülálló az országban. Ekkorra már meg is éheztünk, ezért itt fogyasztottuk el szendvicseinket ebédre és egy csoportképet készítettünk a páratlan épület előtt.


Miután jóllaktunk Szilvásváradra mentünk, ahol közös kávézás és beszélgetés után kisvonatra szálltunk. Fent megnéztük a Szalajka-patak forrását, majd gyalog indultunk lefelé a  gyönyörű bükki völgyön. Sétáltunk, tovább beszélgettünk, közben megnéztük az erdei szabadtéri múzeumot, a fátyolvízesést, a pisztrángtelepeket, majd ismét közös képet készítettünk a Kárpátok őre emlékművénél.


Kirándulásunk végeztével, kellemesen elfáradva indultunk haza, ahol az asszonyok már meleg étellel vártak bennünket. Vacsora után az este ismét jó hangulatú beszélgetésekkel és nótaénekléssel telt el.


Szeptember 20. Vasárnap: Délelőtt 11 órától ünnepi istentiszteleten vettünk részt testvéreinkkel, mely alkalmon Isten Igéjét Nagy Ákos Róbert hanvai lelkipásztor, a Gömöri Egyházmegye Esperese hirdette közöttünk. Ezután sorra köszöntötték a lelkipásztorok a gyülekezetet, majd Szabó Sándor tanár úr egy régi magyar hangszeren, tárogatón játszott közöttünk magyar dallamokat, amivel sokak szemébe könnyeket csalt, majd kérésére elénekeltük a Székely himnuszt a kíséretével, mely azt hiszem  mindannyiunk számára életre szóló, felejthetetlen élmény marad.


Az ünnepi alkalom után mindannyian a Bajor Sörházba mentünk, ahol szeretetvendégségen vettünk részt. Itt újra felcsengett a tárogató semmihez sem hasonlítható csodálatos hangja, majd lassan búcsúzni kezdtek vendégeink és a mihamarabbi viszontlátás reményében útra keltek.


Isten kegyelméből nagyon szép hétvégét tölthettek együtt a négy magyar református gyülekezet tagjai. Jó volt látni, hogy erre a három napra mindenki félre tudta tenni egyéni gondjait, problémáit és így tudtunk együtt örülni annak, hogy találkozhattunk. Gyülekezetünk igazi közösséggé formálódott és békességben, szeretetben munkálkodott, hogy vendégeink jól érezzék magukat. Kívánom, hogy ez az együttműködés, békesség és szeretet maradjon meg közöttünk akkor is, amikor nincsenek vendégeink!


Végül köszönjük az adományokat, a segítséget, a templomtakarítást, a Bocskai-tér kitisztítását, a szállások és a vendégek étkeztetésének biztosítását, a közös vacsorák és a kiránduláson elfogyasztott szendvicsek elkészítését, a kirándulók szállítását, a befektetett sok időt és energiát mindazoknak, akik részt vettek a hétvége szervezésében és lebonyolításában!


Külön köszönjük a Felsőbarcikáért Alapítvány Kuratóriumának, hogy a Táncsics Művelődési házat egész hétvégére rendelkezésünkre bocsátották!


A találkozóval kapcsolatos élénybeszámolók a 13/c almenüpontban olvashatók, az ünnepi istentisztelet hanganyaga pedig a 13/b -ben hallgatható meg.


A hétvégén készített fényképek az alábbi hivatkozásokra kattintva érhetőek el napi bontásban:


Péntek


http://www.tirek.hu/lap/felsobarcika/galeria/mutat/11112/?oldal=11429


Szombat


http://www.tirek.hu/lap/felsobarcika/galeria/mutat/11115/?oldal=11429


Vasárnap


http://www.tirek.hu/lap/felsobarcika/galeria/mutat/11128/?oldal=11429


 


Kálvin és Bocskai szobrának megkoszorúzása Genfben



Bartha Zoltán presbiter testvérünk munkájából adódóan svájci szervízúton járt és gyülekezetünk nevében augusztus 26-án koszorút helyezett el a reformáció genfi emlékművének Kálvin és Bocskai szobrán.


Kálvinra, a reformáció vezéralakjára való emlékezés és tiszteletadás, a munkásságáért érzett Isten iránti hála mindig fontos, de most még időszerűbb volt ez a látogatás Genfben, hiszen Magyar Református Egyházunk a reformátor születésének 500. évfordulója alkalmából, Kálvin Emlékévek címmel 2009-2014 között rá emlékezik. Gyülekezetünkben tekinthetjük ezt a koszorúzást egy eseménysorozat megnyitásának, hiszen ősszel és a további években több alkalommal igyekszünk majd csatlakozni egyházunk kezdeményezéséhez és valamilyen formában mindig megemlékezünk majd Kálvin Jánosról.


Bocskai Istvánról, Erdély és Magyarország református fejedelméről azért emlékeztünk meg, amiért ő a templomunk előtti tér névadója is. Ő volt a reformációért egyik legtöbbet tevő magyar politikus, ezért őrzi az ő alakját is a genfi emlékmű. Egyik jelmondata, mely a szobra mellé van vésve, így hangzik: "Hitünknek, lelkiismeretünknek és régi törvényeinknek szabadságát minden aranynál feljebb becsüljük."


Köszönjük Bartha Zoltánnak, hogy útja során időt szakított a koszorúzásra és köszönjük ismerőseinek is a segítséget és a fényképezést!


Magyarként, reformátusként -büszkén- Genfben


*„Hiszed, hogy volna olyan-amilyen


magyarság, ha nincs - Kálvin?


Nem hiszem.„


A munkám külföldre szólított. Ez segített abban, hogy a reformátorok fala előtt állhattam, és  hogy egyházközségünket képviselve megkoszorúzhattam Kálvin és Bocskai szobrát.


Illyés Gyula minden szava igaz, amikor  *A reformáció genfi emlékműve előtt - című hatalmas versében a monumentális fal és az előtte-benne álló kőember világnagyságok rá gyakorolt hatásáról ír.


Velük beszélgetni, el nem hangzó kérdéseikre válaszolni, tőlük kérdezni, gondolataikkal, tettükkel vitatkozni és ezt tiszta értelmű magyar szavakkal nekünk tolmácsolni csak egy olyan zseni képes, mint a „csupa dac sárréti prédikátor" unokája, Illyés Gyula. Egyszerű halandóként is, de reformátusként méginkább megértettem, megérezhettem azt az erőt, azt a hatást, amit az emlékmű látványa és az elmúlt 500 év történelme Illyésben -de bennünk is- gerjeszt, felénk sugároz.  Kálvin-év kapcsán sok írás jelent és jelenik majd meg Kálvin munkásságáról, annak cáfolhatatlan jelentőségéről értő, szakértő emberek tollából. Ebbe a sorba, a szakértők közé, én nem tudok beállni. Azt az érzést azonban ami ott engem (és a nem hívő kollégáimat is !!!) elragadott, hatalmába kerített, úgy érzem meg kell osztanom az olvasóval.


Ez az érzés a büszkeség érzése, a magyar büszkeségé. Úgy magyar, hogy nem kirekesztő, nem tolakodó, nem megvető, és úgy büszke, hogy barátságosan dicsekvő, de leginkább felemelő érzés.


A szobrok szellemi és faragott nagysága mellett az élő ember eltörpül. Ha csak a mértani arányokat nézzük akkor a Kálvin és Bocskai szobrához helyezett - szárazvirágból, tobozból készült, nemzeti szalagokkal pántlikázott - koszorú a kőszürke, méltóságos nagyok lábainál csak egy aprócska színes folt. Mégis vonzotta a tekintetet. Nem csak a nemzeti színű szalagok miatt. Nem csak azért, mert a mi tudat-alattink „csak ezt" akarta látni. Azért......, mert egyedüliként mutatta hálánkat  Kálvin szobor-talapzatán! Azért, mert más koszorú ott nem díszelgett!


Minden egyes híres kőalak virágok, koszorúk nélkül nézett a park fái közé, kivéve a mi Bocskainkat! A szablyás fejedelem (akiből hite, szabadságvágya, nyelvőrző konoksága vastagnyakú kálvinistát gyúrt) szobrát új és már porladó díszek kertezték, sapkáján pedig szalma-glóriaként ült egy fakuló koszorúcska.


Amikor ott jártunk a délutáni naptól éppen „hunyorgott" a fejedelem. Egyenes gerinccel, fejét dacosan föltartva -és mintha jobb lábával keményen dobbantana- nézett messzire előre, előre az időbe. Minket nem láthatott, de mi láttuk, és nem felejtjük őt. Nem felejtjük a császárral is ujjat húzó győztes akarnokságát, a vallásszabadságot is kikényszerítő 1606-os bécsi békét.


Bocskai harca kellett ahhoz, hogy Szenci Molnár Albert Bibliát fordított, zsoltárokat írt magyarul, hogy Balassi és Tinódi (Lantos) Sebestyén magyarul dalolt és írt és hagyták ránk gyönyörű, máig énekelt strófáikat. Bocskai harca, elszántsága, hite nélkül talán nincs ma egyáltalán magyar nyelv, magyar nyelvű kultúra, oktatás, magyar nyelvű istentisztelet és imádság a Kárpát-medencében.


Büszke vagyok, hogy felsőbarcikai református egyházközségünk nevében a magyar reformátusokat, sőt -úgy érzem- az „olyan-amilyen", de teljes magyarságot is képviselhettem ott, akkor, 2009. augusztus 26-án Genfben, Kálvin János, a többi reformátor és Bocskai István színe előtt.


Ritka érzés.


Jó érzés.


Őszinte érzés.


Azonosulj ezzel Te is olvasó!


Soli Deo Gloria


Bartha Zoltán


presbiter


Illyés Gyula - A reformáció genfi emlékműve előtt


Száznegyvenhármat léptem: ez a hossza
a szobor-sornak. Hírnök, ki megölt
milliók végső tisztelgését hozza,
úgy mentem el rajvonaluk előtt.


Kálvin, Knox, Farel, Béza! S bika-fővel
a hadrakelt hit zord hadnagyai,
a Vilmosok! és Coligny és Cromwell
- ők néztek rám - s a szablyás Bocskay!...
Hátrálnom kellett közelükből: mindet
nem fogta össze csak messzibb tekintet.
Fölhúzódtam a kert felé, a fákig
s lelkemben is hűs tárgyilagosságig.
S most mintha ők
álltak volna kaszárnya-számadáson
az én szemem előtt,
feszesen-katonásan
kilépvén éppen akkor
a hátterül kapott nagy szikla-falból
s abból a másik, épp oly teli tömbből,
a mögéjük kövesedett időből.
Addig jöhettek, maguk is meredt
kövek a napfénybe, hol nem lehet
szavuk már. Szavuk immár csak a tett,
mely idővel ad magyarázatot!
Holtak, vigyázz-ban állók, szóljatok!
Vagy előbb én beszélhetek?
Kik ott álltatok, "nem tehetve másképp",
mert ez vagy az, de megalkuvás nincsen,
mert a langyosat kiköpi az Isten,
kik után tárgyként maradt fönn a szándék,
mennyi az igazság még öklötökben,
mely négy százada oly nagy esküt markolt,
mely kőbe s öröklétbe görcsösödten
tartja ma is a bibliát s a kardot?
Mit adott, melyre fölgerjedt szerelmes
dühével törtetek, a cél, ahogy
elértétek?

Ti kérditek?

S ha nem lesz
örömötökre meghallanotok?
Elmondom. Épp mert nékem is keserves.
Álltatok égve az Úr igazától;
állt szemközt épp oly tűzzel teli tábor;
aztán dönteni kezdett ezredegyszer


az ész helyett a fegyver


s a láng.

Hogy várja örök üdv a lelket:
rángtak milliószám kínban a testek
csatamezőn, bitófán, vérpadon,
karón, keréken, meg a fájdalom-
szerzés új mestergépein; növesztett
egymással szemben erdőnyi keresztet
Jézus példája, végig Európán;
égtek, hogy égjen itt a kép s a "bálvány",
ott a "csalárd könyv" - városok és falvak,
hol újra emberhúst faltak a félvad
zsoldosok, eladdig míg tűz a tűzzel,
nem állt egymással szemben bűn a bűnnel,
eladdig, míg nem jött - a győzelem?
Az idő. Okosan, türelmesen
s némi humorral.

A kétféle had
és hit várai szemközt állanak
ma is, az én hazámban is:
a zordon fehér-falú s arany-cifrázta templom
vén tornyai még ágyúként vitáznak
minden beharangozáskor, vasárnap
papjaik bent még ősimód dörögnek,
de kijövet az utcán átköszönnek
s ujjon mutatják, hogy hány órakor
s kinél lesz ferbli-kör vagy harcsa-tor
s egy kis ital.

Szép. Magam is helyeslem;
ha pap vagyok, magam is így cselekszem:
"értsük meg egymást!"

De nem volt nagy ár
mégis a harminc évi döghalál,
d'Aubigné dühe, Coligny halála,
Szent Bertalan bosszútlan éjszakája,
fél Németország, a ketté törött
Európa s hogy itt volt a török
százötven évig és a mi hazánk... -
Ez lett a "győzelem"! Ezt küldte ránk
Isten azzal, hogy "napként kimutatta":
nem érte folyt a harc, hanem miatta;

ilyen volt, mit díjul szánt, a jövő:
mert volt-e vajon győztes, kit nem ő
rendelt eleve győzni?


Győztetek.
Maga a Sátán győzött veletek!
Balekok voltatok, mind! Hátra arc!
Nincs jogotok egy lépés sem előre.
Törlődjetek be kőbe és időbe.
Elveszett - eleve! - a harc!
mondtam keményen, mint aki magára
támad először is az igazával;
majd:

Megbuktatok! A haddal simára
törölt kontinens - e fekete tábla -
közepére mi iratott eredmény?
Egy betű, egy már tréfának sem új
buta betű s az is csak magyarul:
mért több a keresztyén, mint a keresztény?
Értelmet annyi millió halott
véréből ennyit párolhattatok,
midőn - feledve, kinek mi a dolga -
karddal csaptatok ti is a Csomóba:
a Föladatba, mely épp a kötés
kibogozásával szép és merész.
Ez az "eredmény"!
És ha - ez se volna?!
- kondult bennem is, ahogy várható volt,
a tulsó torony az innen valóra
(és attól fogva mind a kettő bongott)
s kelt ezredszer is - alig finomodva -
bennem a két ős ádáz szó-birokra:
a mindig úrhitű tolnai pásztor
s a csupa dac sárréti prédikátor.
Mert mi szorította kézbe a fegyvert?
Nem a Rossz ellen támadt, aki felkelt?
S ha annyi sem lett volna harc? Ha szótlan
"hal el a hit" a "római mocsokban"?
Ha arra tart eszme s világ, amerre
a "tiarás templom-kufár" vezette,
ha nincs, ki a bűnnek ellenszegül
s - ha úgy fordul, hát reménytelenül,
de csak annál szebb önfeláldozásképp -
odavágja, hogy "nem tehettem másképp!",
ma hol vagyunk?! Akkor tán elmarad
a kín, a vér, akkor nincs áldozat,
nincs - inkvizició?!

Ha - bár "hiába" -
Gusztáv Adolf nem ül harci lovára,
jobbágy-iga helyett nem vágynak inkább
fegyvert ölteni a toulouse-i tiszták,
valdeusok, husziták, Bocskay
írást-imát se tudó hajdui,
hiszed, hogy lett volna béke, olyan bár,
amilyet az imént lemosolyogtál?
Hiszed, hogy volna olyan-amilyen
magyarság, ha nincs - Kálvin?

Nem hiszem.
Vagy mást mondok: szobádban volna villany,
ha nem lép Giordano Bruno a tűzbe?
Hol kezdődött, hogy atomerő is van
S holnap rakétán repülsz ki az űrbe?
Övék az érdem, kiket sem a máglya
nem riaszthatott vissza, sem a gálya -


sem harcaik bukása,
a léptenként fölmeredő "hiába"!

Látták, vagy nem a céljuk,
azt jól látták, hogy nincs visszafelé út;
a mult, ahogy füst-vetve összeomlott,
úgy lökte őket, mint lőpor az ólmot:
előre! és ők vállalták e sorsot -
Mondd hát velem, hogy dicsőség reájuk!
Álltam némán, hírhozó katonájuk,
már azt forgatva, hogy én mit kapok,
nem is őtőlük magyarázatot:
a tettektől, melyek - akár a gyermek -
magukért csak felnőttsorban felelnek.
Végül, ezt mondtam, önvigasztalásképp:


volt bárkié a szándék,
maga az Isten se tudhatta másképp.

1946


A genfi emlékműről és a szobrok megkoszorúzásáról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11058/?oldal=11429




Megújul a pinceház



A parókia kertjében lévő réges-régi pinceház épülete megérett a teljes felújításra. A tető több helyen lyukas volt, a gerendák korhadtan álltak, a falakon nincs vakolat, a pincén nincs ajtó. Az épület régi és csúnya ugyan, de mindenképpen értékes, mert a fenti rész és a padlás jó tárolóhely, a pince pedig -ha kicsi is-, hűvös és száraz, tehát alkalmas zödség, esetleg kevés bor tárolására, ezért a presbitérium az épület megmentése mellett döntött. Első lépésként a tetőszerkezet teljes cseréjét kellett megvalósítani a további beázás elkerülésének érdekében. Ehhez segítséget kaptunk a Berentei Egyházközségtől, ugyanis a néhány évvel ezelőtti tetőcsere után megmaradt cserepeket nekünk ajándékozták. Adományukat ezúton is köszönjük!


A cserép a berentei templom padlásán volt, ezért először le kellett onnan rakodni és Barcikára kellett szállítani. Augusztus 08-án szombat reggel a presbiterek utánfutóra pakolták a szállítmányt és Barcikára vitték.


Augusztus 10-én hétfőn Czövek Gábor és Vécsi Mihály kitakarították az épületet, leszedték a régi tetőt és új faszerkezetet ácsoltak, majd a lelkipásztor, a főgondnok úr, egy presbiter és egy férfitestvér segítségével felrakták az új cserepeket.


Ezzel kezdetét  vette az épület megmentése, melyet a későbbiekben a tető befejezésével, a padlás lezárásával, ajtók készítésével, vakolással és festéssel fogunk folytatni. A munkálatokban résztvevőknek köszönjük a segítséget!


A felújítás előkészületeiről és a tetőrakásról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11027/?oldal=11429


 


Elkészült az új kerítés



Már többször beszámoltunk a parókiakert körbekerítésének munkálatairól, melyek többszöri "nekifutás" után másfél év alatt a végére értek, így elkészült a  160 méternyi (!) kerítés. Fontos és sürgető dolog volt ez gyülekezetünk életében, hiszen az elmúlt 30 évben csak egyre fogyó deszkakerítés vette körül a kertet, így oda bárki bemehetett és a falu határából a templom felé nézve bizony szégyelnivaló látvány volt. A bekerítés nagy nehézséget jelentett, ezért is tartott ilyen sokáig. A régi kerítés maradványait eltüntetni, az új oszlopok és a drótháló helyét előkészíteni a fák és gyökerek által benőtt 160 méternyi sávban embertpróbáló és időigényes feladat volt. Nehéz ilyen munkára egyszerre több, elegendő idővel rendelkező embert találni a gyülekezetben. Mégis presbitereink  többszöri önzetlen segítségének, valamint Czövek Gábor és Vécsi Mihály munkájának köszönhetően ez a tervünk is valóra vált. Hálát adunk Istennek, hogy ezt a törekvésünket is segítette és a munkánkat  megáldotta, valamint köszönjük minden testvérünk segítségét!


A kertéskészítés munkálatairól a ebben az almenüpontban és a 14/a-ban is találhat beszámolókat és fényképeket.


Az új kerítésről készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/11026/?oldal=11429


 


Megszépült a toronysisak



2009 tavaszán lelkipásztorunk és a presbitérium időszerűnek tartotta, hogy a templom toronysisakja új festést kapjon. A Bukta családot kerestük meg tervünkkel, hiszen már a harangok villamos vezérlésének felújítását is ők végezték nálunk, valamint a templomunk teljes padfűtését is ők készítették el. Most is megszületett a megállapodás, így július 28-án Bukta Balázs munkához látott és keze nyomán másnapra már új, réz színben ragyogott a templomunk tornyának teteje. Most sem csalódtunk, hiszen a mester gyors, precíz, tiszta és minőségi munkát végzett, melyre garanciát is vállal. Köszönjük a Bukta családnak, hogy mindig számíthat rájuk gyülekezetünk és minden egyházközség, hogy mindig jönnek és segítenek amikor az egyházaknak szakmai segítségre van szükségük, mert ezzel közvetve Isten országának építésében vesznek részt!


A torony festéséről és a munka eredményéről készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10999/?oldal=11429


 


Parókiakert kerítésének folytatása



Amint arról már beszámoltunk, 2008. tavaszán a parókia kertjének régi kerítése megérett a teljes cserére, ezért a gyülekezet presbiterei és férfi tagjai munkához láttak, hogy újat és a réginél tartósabbat  készítsenek. Mivel nehéz összeegyeztetni, hogy 5-10 férfi egy napon ráérjen és együtt dolgozzon ezért csak most tudták folytatni a munkát. 2009. július 18-án szombaton 10 presbiter gyűlt össze a parókiakertben és lebontották a maradék deszkakerítést, kitakarították a kertet, előkészítették a maradék oszlopok helyét. A munkát közös ebéddel zárták, közben pedig beszélgettek gyülekezetünk jelenéről és jövőbeni tervekről. (A kerítést egy gyülekezeti tagunk és barátja fogja befejezni a következő héten, munkájukról és a végeredményről beszámolunk.)


A presbiterek munkájáról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10974/?oldal=11429


 


I. Varbói Református Gyermektábor



2009. június 29. és július 03. között a Borsod-Gömöri Református Egyházmegye és Varbó Község Önkormányzata támogatásával a Bükk lábánál fekvő Varbón és az erdővel körülvett közeli Fónagyságban  7 gyülekezetből (Bőcs, Emőd, Kazincbarcika-felső, Mezőcsát, Miskolc-felsőváros, Sajóhidvég, Varbó) illetve családi kapcsolatok révén a szűkebb és tágabb vonzáskörzetükből (Jászberény, Budapest!) mintegy 60 gyermek vett részt református gyermektáborban a  6-14 éves korosztályból. A táborban 13 munkatárs segédkezett, 8 lelkipásztor, 1 tanítónő, valamint 4 egyetemista és gimnazista. Ezen kívül sok varbói idős és fiatal segített a szervezésben, a foglalkozások, szabadidős programok és az étkezések zökkenőmentes lebonyolításában. Egyházközségünkből, illetve a gyülekezeti tagok rokonságából és baráti köréből 14 gyermek táborozott Varbón, munkatársként pedig hárman voltunk jelen.


A hét programjainak többsége két fő helyszínen zajlott. A Fónagyságban, mely Varbótól kb. 3 km-re fekszik, ahol a gyermekek szállása is volt, valamint Varbón a református templomban és környékén: a templomkertben, a gyülekezeti házban és az ifjúsági teremben. A két helyszín közötti távolságot a gyermekek kerékpárokkal tették meg, melyeknek a helyszínre és az onnan való hazaszállításáról a szervezők gondoskodtak.


A táborban reggelivel kezdtük a napot a Fónagyságban (a pénteki nap kivételével), majd  kis biciklizés után Varbón a templomban áhítattal folytattuk, ezután pedig egyházi témájú foglalkozásokon vettek részt a gyermekek. 4 illetve 2 csoportra osztva, bibliaismeret, egyháztörténet és ének órákat tartottak nekik a munkatársak. Az ebédet (hétfő kivételével) a gyülekezeti házban fogyasztottuk el, melyet a helyi óvodában készítettek nekünk. Délután számos szabadidős tevékenység közül választhattak a gyermekek, este pedig ismét a Fónagyságba mentünk vacsorázni (kedd kivételével), majd újra áhítaton vettünk részt.


A hét témája a „Kenyér a Bibliában" volt. Ehhez kapcsolódva Illés és a sareptai özvegy történetét, az Úrvacsorát, az 5000 férfi megvendégelését és a magvető példázatát dolgozták fel a csoportok. Az egyháztörténet órákon a Kálvin emlékévek kapcsán Kálvin életét és munkásságát, valamint ennek magyarországi vonatkozásait ismerhették meg a gyermekek, az énekórákon pedig ifjúsági énekeket énekeltek gitárkísérettel.


A délutáni programok nagyon változatosak és gazdagok voltak, néha több helyszínen egyszerre, ezért azokról napi bontásban számolok be.


Hétfő


Miután a gyermekek megérkeztek a Fónagyságba, megebédeltünk. Ezután 2 csoportra váltunk (fiúkra és lányokra). Az egyik csoport a közeli Mahóca tájegységre indult, ahol Nyéki József birtokán csodálatos lovakat ülhettünk meg (www.mahoca.hu), íjászkodhadtunk és Fodor Péter jóvoltából egy különleges íjról és használatáról láthattunk bemutatót, míg a másik csoport óriáscsúszdán játszott a Fónagyságban. 2 óra elteltével a csoportok váltották egymást. Ezután Páll-Kutas Józseffel bőrkarkötőket lehetett készíteni, majd este a rovásírásról tartott előadást a gyermekeknek Sólyom Ferenc tanár úr, a szemfülesek pedig megnézhették a helyi Barantások (Baranta = Hagyományos Magyar Harcművészet) botvívó edzését is.


Kedd


Délután Varbón több program is zajlott párhuzamosan. Többféle kézműves foglalkozás közül lehetett választani, részt vehettek a gyermekek a gyülekezet asszonyai által vezetett kenyérdagasztásban és -sütésben, valamint a közeli Bella cukrászdában zajló Hugli Tibor és felesége vezette süteménykészítésben. Ezután a Sajószentpéteri Rendőrőrs rendőrkutyás bemutatót tartott nekünk, majd megnézhettük, kipróbálhattuk a rendőrség által használt fegyverek és védőfelszerelések egy részét. Vacsorára a kemencében sült kenyérből is lehetett fogyasztani, de az ugyanígy elkészített különböző ízesítésű  pizzák közül is válogathattunk, majd desszertként a gyermekek által készített süteményeket is megkóstoltuk.


Szerda


Ebéd után buszokkal Miskolc-Tapolcára utaztunk, ahol az elmúlt évtizedben hatalmas felújítás és bővítés után megújult gyönyörű Termál Barlangfürdőben töltöttünk néhány órát. Este a Herman Ottó Múzeum régész, antropológus és biológus munkatársai tartottak nekünk előadást és bemutatót. Munkájukról, ásatásokról hallhattunk érdekes történeteket és régi tárgyakat valamint emberi maradványokat nézegethettünk és tapinthattunk meg.


Csütörtök


Délután a táborozók aktívabb fele kirándulásra indult az Andó-kúti pihenőhöz, melyet odafelé az éppen nem működő Mahóca-Lillafüred kisvasút vonalán közelítettünk meg. Amíg a hűs forrásvizet ittuk, a helyi erdész és Gere Gábor lelkipásztor traktorral süteményeket hozott ki nekünk, melyek elfogyasztása után a tanösvényen indultunk el hazafelé. Közben a résztvevők fáradtabb fele a szálláson pihent és játszott. Este népi iparművészek tartottak nekünk foglalkozásokat. Választani lehetett nemezelés, fafaragás, gyertyaöntés, gyöngyfűzés és gipszfestés közül.


Pénteken a szokásos délelőtti programok után már csak a búcsúzás maradt hátra a hazautazás előtt. Ebéd utáni záró alkalmunkat a templomban tartottuk meg. Sokat énekeltünk, a gyermekek ajándékkönyveket és csoportképet kaptak emlékbe, majd a tábor résztvevői és munkatársai énekszóval és kis ajándékkal köszöntük meg a varbói asszonyok egész heti segítségét. Ezután már érkeztek is a szülők a gyermekekért és a bicikliket hazaszállító autók. Így ért véget az I. Varbói Református Gyermektábor.


Végül véleményemet és néhány élményemet szeretném megosztani e cikk olvasóival.


Ez a tábor tulajdonképpen közkívánatra és hiánypótlásra jött létre. A héten résztvevő gyermekek szinte kivétel nélkül a Tiszáninneni Református Egyházkerület Sárospataki Gyermek- és Ifjúsági Konferenciájára készültek az idén is, ahogyan azt tették a kerület fiataljai az elmúlt 30 évben, először Debrecenben, majd 20 éve Sárospatakon. A Konferencia az idén megszűnt, helyette az Egyházkerület Mályiba helyezte át az ifjúsági munka központját. Nagyon örülök a Mécses központ elindulásának, látok benne lehetőséget,  bízom a "sikerében", eredményességében, hiszen egy közös cél érdekében dolgozunk. Annak is örülök, hogy idővel bővülni fog a jelenleg kb. 80 fős befogadóképessége, mert a Kerületnek, a Magyar Református Egyházunknak és Magyar Nemzetünknek szüksége van „Patak" méretű nyári táborra Tiszáninnen területén is, ahol 2 héten át mintegy 500 református gyermek találkozott évről évre. Szükség van, mert részben mi neveljük a jövő magyar református értelmiségét! A baj csak az, hogy ennyi hely most sehol nincs,  valamint idén „központilag" senki nem hirdetett tábort a 6-13 éves korosztálynak! A gyermekek és szüleik szomorúak voltak, hogy nincs sem „pataki tábor" sem más tábor számukra, ezért aggódva fordultak lelkipásztoraikhoz. Ezt látva fogott össze ez a hét gyülekezet és rendezte meg az Egyházmegye és Varbó Önkormányzata segítségével a „varbói tábort".


12 éve vagyok munkatársa különböző gyermek-és ifjúsági táboroknak, de  ezek közül csak néhány volt  olyan jó, mint ez a  mostani. Azt hiszem egyházmegyénkben Varbónál és a Fónagyságnál szebb és jobb helyen nem lehetett volna ezt a  tábort megrendezni. A falu, az erdőben lévő táborhely, Mahóca, Andó-kút és a Bükk külön-külön is csodálatosak, de így együtt ez a hely páratlan. Sajnos csak 50-60 ember elszállásolása oldható meg, ezért bár érdeklődés lenne rá, itt több gyermeket nem fogadhatunk. A másik gond, hogy a gyülekezet erejét - az asszonytestvérekét és a helyi lelkipásztorokét (ugyanis mindent ők szerveztek meg!) - akaratunk ellenére maximálisan kihasználtuk, valamint minden épületét és használati tárgyát igénybe vettük, rongáltuk, ami nagyon megterhelő lehetett számukra és nem várhatjuk el tőlük a későbbiekben. Gondolkodnunk kell tehát azon hogy hol és hogyan folyatassuk, amit az idén elkezdtünk. Varbón, de másképpen, esetleg nagyobb létszámmal máshol, megyei vagy majd ismét kerületi szinten...?


Bárhogyan is lesz jövőre, ez a mostani tábor nagyon jól sikerült munkatársak és gyermekek szerint egyaránt. Nagyszerű volt a hely, a programok, az ételek, a szervezés! Hihetetlen szeretettel és kedvességgel fordult felénk mindenki. A varbói gyülekezet, a lelkipásztor házaspár és a helyiek mind nagyon jó házigazdák voltak, akik minden más tennivalót háttérbe szorítottak és mindent megtettek annak érdekében, hogy a gyermekek jól érezzék magukat.


Jó volt látni reggelente a 60 kerékpáros gyermeket, akik 3 km-t tekertek, hogy megérkezzenek a templomba Isten Igéjének hallgatására... (Volt olyan Radostyánról bejáró fiatal is, aki miután első nap elromlott a kerékpárja, vállalta az egy-másfél órás gyaloglást is, hogy ott lehessen az áhítaton! -Természetesen miután ezt megtudtuk, autóval segítettük Varbóra és hazajutását.)


Jó volt hallani egy telefonáló gyermektől - akitől az aggódó Édesanyja kérdezhette: „Kaptok-e eleget enni?" - a megnyugtató választ: „Anya, itt minket tömnek!"


Jó volt látni, amit munkatársként még egy táborban sem láttunk, hogy a sok mozgástól (kerékpár, lovaglás, íjászat, a foglalkozások szünetében futball, kosárlabda, ping-pong, strand, túrázás) már a hét közepére elfáradtak a gyermekek (annyira, hogy a csütörtöki túrára már csak a csapat fele indult útnak!) és a sok izgalmas és érdekes program annyira lekötötte őket, hogy a társasjátékokat ki sem kellett bontanunk...


Jó volt hallani az utolsó napon a záró alkalmat megelőző éneklést amikor 60 gyermek vidáman ugrálva és tapsolva, csillogó szemekkel mosolyogva énekelte a tábor legkedvesebb énekét:


„Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.

A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!

Hozzád száll az énekem, olyan jó Téged dicsérni.
Bűnös volt az életem, Te eljöttél, hogy megments engem.

A mennyből jöttél közénk, hogy út legyél,
feláldoztad magad a bűnömért!
A Golgotán meghaltál, harmadnap feltámadtál,
uralkodsz mindörökké!".


Jó volt látni és bevallom meghatódtam és még itthon is elérzékenyültem és elérzékenyülök most is, ha felidézem azokat a perceket amikor a gyermekek átadták a részben általuk készített ajándékot az egész héten étkeztetésünkről  (kenyérdagasztásról és sütésről, tálalásról, mosogatásról, sütemények készítéséről, „tömésünkről") gondoskodó asszonyoknak, majd utána elénekelték a „nénik" által választott éneket felállva és minden padsorból feléjük fordulva, a köszöntöttek pedig közben kötényükbe törölték könnyeiket...


Jó volt megtapasztalni, hogy a mai világban a mai Magyarországon van 60 gyermek Varbón (és tudjuk hogy nyáron még lesz sokszor 60 gyermek máshol is!), akik a nyári szünetükben közel egy hétig úgy vannak együtt, hogy a sok játék közben Isten igéjét hallgatják, Hozzá imádkoznak és az Ő nevét dicsérik énekszóval. Ráadásul az Ige magvak nem estek minden esetben az útfélre, köves helyre vagy tövisek közé, mert amikor a kiránduláson az egyik gyermek elesett a sárban és néhányan kinevették majd továbbmentek, így szólt egy fiú: „Mit nevettek? Nem emlékeztek mit prédikált ma reggel Gere Gábor bácsi az irgalmas szamaritánusról?"...


Remélem, hogy Isten segítségével, néhány napos magvetésünk eredményeképpen több mag is esett jó földbe és gyümölcsöt terem majd Egyházunk, Nemzetünk javára és  a mi Urunk dicsőségére. Harminc, hatvan, százannyit...


Köszönjük a házigazdáknak, minden támogatónak, munkatársnak és segítőnek, hogy lehetővé tették e hét megvalósulását, és segítették lebonyolítását! Köszönjük a szülőknek, hogy ezt a tábort választották gyermekeiknek és ránk bízták őket! Köszönjük a gyermekeknek, hogy eljöttek és együtt lehettünk, valamint azt is köszönjük, hogy ilyen jól viselkedtek! Hálás szívvel köszönjük Istennek, hogy összegyűjtött bennünket, hogy megáldotta együttlétünket, hogy minden napra jó időt és jó egészséget adott mindnyájunknak!


Bízom benne, hogy jövőre is találkozunk Varbón (esetleg máshol).


Kazincbarcika, 2009. július 06.                                Kolumbán Áron


A táborban készült fényképek az alábbi hivatkozásokra kattintva érhetőek el:


1. nap


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10950/?oldal=11429


2. nap


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10951/?oldal=11429


3. nap


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10952/?oldal=11429


4. nap


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10953/?oldal=11429


5. nap


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10954/?oldal=11429


Vegyes galéria


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10955/?oldal=11429


 


Nőszövetségünk tagjai részt vettek a kerületi konferencián



(Kép forrása: http://www.tirek.hu/)


Református Nőszövetségünk 2009. június 20-án megtartotta éves egyházkerületi konferenciáját, melyen megválasztotta az új tisztségviselőit. Ezen az alkalmon Isten segítségével részt vett a Kazincbarcika-felsői Nőszövetség is, mert szükségesnek tartottuk, hogy képviseljük egyházközségünket és hogy testvéri egységben együtt énekeljünk és imádkozzunk más gyülekezetekből érkező asszonytestvéreinkkel. Jó volt együtt énekelni a 475. és a 466. dícséretet és hallgatni Isten Igéjét az Apostolok Cselekedeteiről írott könyv 16. részének 11-40. versei alapján. Isten áldását tapasztalhattuk meg ezen az együttlétünkön is és kérjük Urunkat, hogy legyen velünk továbbra is és segítsen bennünket életünkben és munkánkban.


(Csuka Jánosné nőszövetségi elnök írása alapján - K.Á. június 25.)


 


Trianoni megemlékezést tartottunk



Június 4-én csütörtökön 18:00 órától Trianonra emlékező ünnepséget tartottunk gyülekezetünkben. Hagyományainkhoz híven emlékező istentisztelettel kezdődött alkalmunk, melyen idén Török István lelkipásztor-vallástanár Úr hirdette közöttünk Isten Igéjét. Ezután a Bocskai-téren folytatódott ünnepségünk, ahol szavalatokat hallgattunk, majd a gyülekezet előljárói, az Erdélyi Baráti Kör képviselői és a még jelenlévők közül néhányan megkoszorúzták a "MINDEN MAGYAROKÉRT" állított kopjafát. Megemlékezésünket a Himnusz és a Székely himnusz eléneklésével zártuk, melyeket rövid harangszó követett.


Köszönjük Török István Nagytiszteletű Úrnak, hogy eljött közénk és szolgált közöttünk!



Juhász Gyula: Trianon


Nem kell beszélni róla sohasem,
De mindig, mindig gondoljunk reá.

Mert nem lehet feledni, nem, soha,
Amíg magyar lesz és emlékezet,
Jog és igazság, becsület, remény,
Hogy volt nekünk egy országunk e földön,
Melyet magyar erő szerzett vitézül,
S magyar szív és ész tartott meg bizony.
Egy ezer évnek vére, könnye és
Verejtékes munkája adta meg
Szent jussunkat e drága hagyatékhoz.

És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt a kedves Pozsony,
Hol királyokat koronáztak egykor,
S a legnagyobb magyar hirdette hévvel,
Nem volt, de lesz még egyszer Magyarország!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt legszebb koszorúja
Európának, a Kárpátok éke,
És mienk volt a legszebb kék szalag,
Az Adriának gyöngyös pártadísze!
És nem lehet feledni, nem, soha,
Hogy a mienk volt Nagybánya, ahol
Ferenczy festett, mestereknek álma
Napfényes műveken föltündökölt,
S egész világra árasztott derűt.
És nem lehet feledni, nem soha,
Hogy Váradon egy Ady énekelt,
És holnapot hirdettek magyarok.
És nem lehet feledni, nem, soha
A bölcsőket és sírokat nekünk,
Magyar bölcsőket, magyar sírokat,
Dicsőség és gyász örök fészkeit.
Mert ki feledné, hogy Verecke útján
Jött e hazába a honfoglaló nép,
És ki feledné, hogy erdélyi síkon
Tűnt a dicsőség nem múló egébe
Az ifjú és szabad Petőfi Sándor!
Ő egymaga a diadalmas élet,
Út és igazság csillaga nekünk,
Ha őt fogod követni gyászban, árnyban,
Balsorsban és kétségben, ó, magyar,
A pokol kapuin is győzni fogsz,
S a földön föltalálod már a mennyet!
S tudnád feledni a szelíd Szalontát,
hol Arany Jánost ringatá a dajka?
Mernéd feledni a kincses Kolozsvárt,
Hol Corvin Mátyást ringatá a bölcső,
Bírnád feledni Kassa szent halottját?
S lehet feledni az aradi őskert
Tizenhárom magasztos álmodóját,
Kik mind, mind várnak egy föltámadásra?

Trianon gyászos napján, magyarok,
Testvéreim, ti szerencsétlen, átkos,
Rossz csillagok alatt virrasztva járók,
Ó, nézzetek egymás szemébe nyíltan
S őszintén, s a nagy, nagy sír fölött
Ma fogjatok kezet, s esküdjetek
Némán, csupán a szív veréseivel
S a jövendő hitével egy nagy esküt,
Mely az örök életre kötelez,
A munkát és a küzdést hirdeti,
És elvisz a boldog föltámadásra.

Nem kell beszélni róla sohasem?
De mindig, mindig gondoljunk reá!


A megemlékezésről készült fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10849/?oldal=11173


 


Böjte Csabát hallgattuk Sajószentpéteren



Május 25-én este 18:00 órától Böjte Csaba tartott előadást a  gyönyörű Sajószentpéteri görögkatolikus templomban „Hiszek a szeretet végső győzelmében”-címmel. Az atya 1992-től foglalkozik árva és hátrányos helyzetű romániai magyar gyermekekkel. Megalapította a Dévai Szent Ferenc Alapítványt aminek köszönhetően ma 1800 gyermeket nevelnek 500 helyen.


A hihetetlen alázattal, szeretettel és derűvel megtartott beszédben a gyermekek szeretettel való neveléséről halhattunk történeteket, majd arra buzdított minket Csaba testvér, hogy próbáljunk mindig szeretettel fordulni embertársainkhoz és lássuk meg a jót bennük - ahogyan azt Jézus is tette az őt üldöző Saullal, aki később Pál apostolként már a kereszténységet terjesztette és többek között megírta a szeretet himnuszát. Mert csak ennek van értelme, szeretettel kihozni a másikból a benne lévő jót. Isten mindenkit tökéletesnek teremt - mondta. Ha valami mégis elromlik menet közben, azt a mi dolgunk kijavítani. Maximilian Kolbe atyát idézte Csaba testvér : „Az a szent aki környezetét szentté teszi.” Nem erőszakkal, mert úgy a fából sem lehet mézet kipréselni, hanem szeretettel, odafigyeléssel és gondoskodó munkával, ahogyan azt Isten teszi a napfény, a tavaszi eső és a méhek által. „A kérdés: tudok-e napfény, áldott meleg eső lenni mások számára."


Köszönjük a szervezőknek, hogy Böjte atyát elhívták közénk, mert egy feledhetetlen élménnyel lettünk gazdagabbak, Csaba testvér életére és munkájára pedig Isten gazdag áldását kérjük!


Az alkalomról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10790/?oldal=11173


 


Mi is Debrecenben jártunk



Május 22-én a varbói, parasznyai és bánrévei gyülekezetekkel együtt Debrecenbe utaztunk, hogy részt vegyünk a Magyar Református Egyház Alkotmányozó Zsinatán és Hálaadó Ünnepén. Az alkalom szép volt és felemelő, jó érzés volt együtt lenni, barátokkal, ismerősökkel találkozni és magyar reformátusnak lenni! Köszönjük a szervezőknek és a sok messziről érkező gyülekezetnek hogy együtt lehettünk, valamint hálát adunk Istennek nagy kegyelméért és gazdag áldásaiért, melyeket ezen a napon is megtapasztalhattunk!


 


Kárpát-medence, Magyarország, Debrecen, 2009.május 22.


Sajnos csak a koradélutáni órákban érkeztem meg a városba ezért nem a rendezvények soráról, az alkotmányozó zsinatot övező eseményekről, hanem a "jelenlét" keltette érzéseimről írok néhány sort.


Mindenképpen ott akartam lenni! - érezni az ünnep hangulatát, sétálni azok között akik ugyanúgy, ugyanazt, ugyanolyan hevülettel, meggyőződéssel akarják, örömmel átélik és boldogan, felemelt fejjel, magasra emelt zászlókkal, nyitott tekintettel hirdetik is: - igen, ennek így kellett lennie, jó, hogy végre nem magyar szétszakadás gyalázata, de Istennek hála magyar egyesülés ünnepe van.


Jó érzés, hogy ennek a remélhetően kiszélesedő folyamatnak az élén a Kárpát-medence reformátusai állnak, lengetik zászlaikat, imádkoznak és protestálnak. Jó érzés, hogy épül az út lélektől-lélekig.


Sosem felejtem a református énekek borzongató szépségét, az imádságok erőt adó moraját, amit a Nagytemplom és a Kossuth-tér - micsoda díszlet! - érthető, egységes hanggá formált.


A jelenlét azonban egyelőre megválaszolatlan kérdéseket is gerjesztett bennem. Meg kell keresnem, meg kell találnom a választ arra, hogy miért hiányoznak az aláírók felsorolása közül a horvátországi magyar reformátusok és mi a magyarázata (a hivatalos választ ismerem) a felvidéki reformátusok ügyeinket támogató, de aláírásukat nem adó részvételének.


Mindenképpen ott akartam lenni- és igen, éreztem, átéreztem az ünnep hangulatát. Jó, hogy részt vettem ezen az egyszeri és megismételhetetlen napon a reformáció magyar fővárosában Debrecenben. A felsőbarcikai egyházközség tagjaként arra gondoltam, hogy mi itt, ez a kicsiny gyülekezet bizony jó úton járunk. Higgyünk abban, hogy ennek az útnak - amit a Magyar Református Egyház a Kárpát-medencében Isten segítségével újjá épít - néhány kövét  mi évekkel ezelőtt, kellő alapossággal már leraktuk!


Mert vannak járható útjaink Dobrára (Románia), Hanvára (Szlovákia), Harasztiba (Horvátország). Az utak járhatóak, járunk is rajta. Ezen utak végén református atyánkfiai várnak ránk és várjuk őket, találkozunk, beszélgetünk, együtt énekelünk és imádkozunk: magyarul.


Ott akartam lenni, érezni az ünnep hangulatát. Elhelyezni a magammal hozott maréknyi földet, hallani az egyszerre megszólaló összes magyar református harang közül a kálvinista Róma harangjainak zúgását, látni, hogy "Íme mily jó és mily gyönyörűséges, mikor együtt lakoznak az atyafiak" (Zsolt 130,1)*


Bartha Zoltán prezsbiter


* (A Bibliai Szövetség közleményéből)


 


Az ünnepségről készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.felsobarcika.tirek.hu/galeria/mutat/10774/?oldal=11173


 


Vendégül láttuk a berenteieket



Február 18-án délután nőszövetségünk tagjai a berentei asszonytestvérekkel tartottak közös alkalmat, melyen  a megszokott  rövid áhítat, éneklés és beszélgetés mellett rendhagyó módon kis szeretetvendégséggel is kedveskedtek a vendégeknek.


Az alkalomról készített fényképek az alábbi hivatkozásra kattintva érhetőek el:


http://www.tirek.hu/lap/felsobarcika/galeria/mutat/10872/?oldal=11173